Tisztelt Hoffmann Rózsa!

Mióta Ön kapta kézbe az oktatásügyet, nyugtalansággal töltenek el az Ön 2002 októberében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézetének igazgatójakén és az Országos Köznevelési Tanács tagjaként megfogalmazott felvetései. Engedjen meg néhány gondolatot ezen felvetésekkel kapcsolatban.

Életrajzában Ön azt írja, „kényszerű kompromisszumként”^*, iskolavezetői pozíció betöltésének feltételeként belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba.

Ne értsen félre, jelenleg a probléma legkevésbé sem az Ön MSZMP párttagsága. Az Önénél vastagabb köpönyegek is fordultak, zsírosabb pártállami kutyákból is készült (magyar, szabad, fiatal, keresztény és egyéb) demokratikus szalonna. A kérdést Ön minden bizonnyal rendezte lelkiismeretével, a gyóntatópap bizonyára feloldozást adott, Isten pedig megbocsátott, hiszen az a dolga.

A probléma az, hogy úgy tűnik, Ön az eset kapcsán nem tanult meg egy nagyon fontos leckét.

A lecke pedig imígyen szóla vala:

„Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd” (Tób 4.16)

 2002-ben Ön így fogalmazott:

„Magam nem találnám elképzelhetetlennek, hogy az állam (önkormányzat) által fenntartott iskola is nyugodtan vallhasson valamilyen világnézetet, keresztény elkötelezettséget, ha a nevelői közösség hívő emberekből verbuválódott.” (forrás)

Most egy pillanatra tekintsünk el attól a magában is elképesztő és abszurd ötlettől, miszerint kizárólag állami pénzből működő iskolák vallási elkötelezettséget vállaljanak egy szekuláris államban. Lássuk inkább a probléma tágabb jogi és erkölcsi oldalát.

Ugyan nem az Ön által nagyra becsült zsidó-keresztény etikában gyökeredzik (hogy mennyire nem, azt lásd pl. 5 Mózes 13:6-10, 2 Mózes 32:19-35), felhívom a figyelmét két alapvető emberi jogra: a vallás és a lelkiismeret szabadságára. Ezek kimondják, hogy bárkinek jogában áll, hogy világnézetét kinyilváníthassa, illetve kinyilvánítását mellőzze.

Felhívom továbbá a figyelmét arra, hogy az egyén vallása, illetve világnézete különleges adatnak minősül,ugyanúgy, mint pl. az egészségügyi állapot, politikai vélemény, etnikai hovatartozás, vagy a szexuális élet. Vagyis senkinek semmi köze hozzá.

Mégis, hogy képzelte Ön, a tanárok majd a nevelőtestületi ülésen kézfeltartással jelzik majd, milyen vallásúak, világnézetűek? Titkos szavazással? Minden bizonnyal jót tesz majd a légkörnek, mikor a kollégák egymás háta mögött találgatják, vajon ki volt az a két ateista, három protestáns, egy „egyéb”, akik miatt a világnézeti váltás megbukott. Hogyan kívánja ellenőrizni a visszaéléseket? Ön, Hoffmann Rózsa, majd ott fog állni minden állásinterjún, hogy ellenőrizze, vajon az iksz felekezethez tartozó/nem tartozó igazgató nem-e puhatolózik a jelölt álláspontjáról (vagy von le következtetéseket a kis keresztecskés nyakláncból)? Hogy nem-e morfondírozik azon, hogy melyik jelöltet kell alkalmazni, melyik kollégát kell elküldeni – természetesen teljesen szabályoknak megfelelően – ahhoz, hogy meglegyen a nevelői testület többsége?

Nem, kedves Hoffmann Rózsa, Ön senkit nem kényszeríthet világnézetének megvallására, nem teremthet olyan helyzetet, ahol ez kiderülhet, vagy akárcsak találgatásra adhat okot. És nem teremthet olyan helyzetet sem, ahol meg van a lehetősége annak, hogy állami pénzen, világnézet alapján akár pozitívan, akár negatívan megkülönböztessenek. Egy egészséges, szekuláris társadalomban ez abszurd, helye nincs.

Több helyen is olvastam, hogy Ön nem barátja a világnézeti semlegességnek, ön szerint ilyen nem létezik. Ezzel szemben ön „világnézeti türelmet” javasol:

„A világnézeti türelem elfogad, tudomásul vesz, és nem kényszerít sem megalkuvásra, sem képmutatásra.” (forrás)

„Ez a fajta türelem nem új dolog. Szerzetesrendek pedagógiájában (így például a bencés pedagógiában) régtől fogva bölcs alapelv, hogy a gyereket nem lehet semmire sem kényszeríteni, és olyanért büntetni, amiben nem hisz. Jól működhetnének így az önkormányzati iskolák is.” (forrás)

Nos, egy tökéletes világban minden bizonnyal felesleges volna emberi jogként deklarálni a vallás- és lelkiismereti szabadságát, hiszen egy tökéletes világban hitéért, világnézetéért senkit sem érhetne jogtalan hátrány – vagy előny. De mivel mi egy olyan világban élünk, ahol a Magyar Népköztársaság Művelődési Minisztériumának szilárd, keresztény erkölcsi értékekkel rendelkező főelőadója szakmai előmenetelét elősegítendő belép az állampártba, vagy ahol nevezett minisztériumi előadó – ma már KDNP-s államtitkár – által nevelési módszerei miatt nagyra értékelt szerzetesrend eltusolja a pedofilügyeit, kérem nézze el nekem, hogy szkeptikus vagyok.

És nem utolsósorban: milyen arányú többség kell Ön szerint ahhoz, hogy egy önkormányzati iskola keresztény elkötelezettségre váltson? Kétharmad? Vagy elég csak 50%+1? Az újonnan felvett pedagógusokat majd meginterjúvolják, és ha megváltozott ez az arány, akkor vajon visszaváltoznak nem-vallásilag-elkötelezett iskolává? Vagy esetleg a váltás után már csak a választott világnézet felé elkötelezettséget vallók(!) kaphatnak állást az intézményben?

Az Ön „világnézeti türelme” Tűr és Támogat. Szerencsére Tiltani már sem Ön, sem az Ön tisztelt képviselőtársa, Kőszegi „Ha-Valaminek-a-Tagadását-Büntetjük-Akkor-Szívem-Szerint-Elsősorban-az-Istentagadást-Kezdeném-El-Büntetni” Zoltán nem tud.

És hogy hol a párhuzam lényege? 

Kedves Hoffmann Rózsa! Ön egyszer kötött egy világnézetével nem összeegyeztethető kompromisszumot. Ön a szakmai előmenetelét elősegítendő „kényszerű kompromisszumot kötött”, és csatlakozott egy olyan szervezethez, melynek deklarált világnézete szöges ellentétben állt azzal, amit Ön jelenleg vall (feltételezem, hogy vallott akkor is). 

Az Ön 2002-es ötlete, mások világnézetét készül megtűrt státuszba helyezni, sajátját pedig támogatni.

Tisztelt Hoffmann Rózsa! Mindezzel a háta mögött képes lenne-e Ön minden éjszaka úgy álomra hajtani a fejét, hogy szakemberek – az Ön felebarátai – Ön miatt hoznak meg „kényszerű kompromisszumokat”? Hogy talán éppen most tagadják meg elveiket, és készülnek „megalkuvásra, képmutatásra”, vagy kerülnek előnytelen helyzetbe, mert erre nem hajlandók? Bár én csak egy gyaur, büntetni való ateista vagyok, szívből remélem, hogy én nem lennék képes ezzel a tudattal nyugodtan aludni.

Tisztelt Hoffmann Rózsa! Nagyon remélem, hogy Ön mára Ön is belátta, hogy ez a forgatókönyv kivitelezhetetlen, és lemondott róla. Ha még nem, ezúton kérem Önt, revideálja ezt az elképzelését, ne tegyen lépéseket ebbe az irányba, és általánosságban is, az önkormányzati iskolákban a felesleges világnézeti feszültségek gerjesztését hanyagolja.

Tisztelettel, 

Frum János

 (folyt. köv.)

__________________________________

^* kompromisszum (latin = "kölcsönös ígéret"): Kölcsönös engedményeken alapuló megegyezés. (Online Magyar Értelmező Szótár)

Ami már volt: 

Istenre hivatkozni egy törvényben

„Deo gratias! Isten a történelem ura!” – mondta Semjén Zsolt 2010. április 29-én, a választási győzelemre utalva. Nem is telt el egy hónap, és az idézett kifejezés máris egy készülő törvénytervezetben találta magát, melyet az Országgyűlés május 31-én el is fogadott.

Az istenkedés akkor kevés vizet zavart, szinte kizárólag csak a TASZ foglalkozott vele, de az is csak fékezett habzással.

Az Istenes Törvény vajon az Istenes Alkotmány főpróbája volt?

 (folyamatos projekt) Különbséget tenni hívő és nem hívő, keresztény és nem keresztény állampolgárok között - állami tisztségviselőként

Néhány példa:

Kőszegi Zoltán „Ha valaminek a tagadását büntetjük, akkor szívem szerint elsősorban az istentagadást kezdeném el büntetni” (forrás)

Rétvári Bence „A nyári szünetben sem lehet megfeledkezni arról, hogy a keresztény fiataloknak az árvíz utáni újjáépítéshez fokozottan kell csatlakozni, ezzel téve tanúságot hitükről.” (forrás) (blogbejegyzésem a témáról)

 Magyarország (sic!) kiáll Olaszország mellett a feszületek elhelyezése ügyében

Igen, ez egy friss hír, Semjén Zsolt csatlakoztatta Magyarországot azon országokhoz, amelyek kiálltak Olaszország mellett a feszületek elhelyezése ügyében tavaly hozott strasbourgi bírósági döntés kapcsán.

Mi jöhet még?

 Kötelezően választható hittan 

Az önkormányzati iskolák felekezeti kézbe adásának felgyorsításával együtt ezt az ötletet  is pedzegette már párszor a KDNP-s Hoffmann Rózsa, aki az új kormány oktatási államtitkára. Most nem időznék ezen, hosszabb post várható erről a közeljövőben.

Feszületek a közintézményekben

Az olaszokkal való szolidaritás kimutatásaként vajon lesznek majd nálunk is?

 Szexuális nevelés

Ismerjük a pápa véleményét a fogamzásgátlásról: ellenez minden szexuális aktust, amely során a sikeres megtermékenyülés esélyét közvetlenül és akaratlagosan csökkentik.

Így tehát nem is csoda, hogy például Lengyelországban a fogamzásgátlás módszereit is ismertető iskolai foglalkozásokon 2009-ig csak a szülő beleegyezésével vehetett részt a tanuló (és még véletlenül sem az ebből való kijelentkezést kellett a szülőnek kérvényezni… - ez a helyzet 2009-től megfordult, de az ellenállás még mindig érezhető). Skóciában külön „Csak önmegtartóztatás” programokat dolgoztak ki a katolikus iskolák számára. Érdemes megjegyezni, hogy ezen programok hatékonysága a tinédzserkorú terhességek megakadályozásában a többi módszerhez képest igen gyenge, arról nem is beszélve, hogy erkölcsileg khm… megkérdőjelezhető a fogamzásgátló módszerek széles skálájának ismertetésének elmulasztása, illetve ezek használatának ellenzése.

Orvos: fogamzásgátló felírásának megtagadása; Gyógyszerész: fogamzásgátló kiadásának megtagadása, ezen lehetőségekről való tájékoztatás megtagadása

Hasonlóra Szlovákiában már volt példa – az egyik kereszténydemokrata formáció 2006-ban lehetőséget kívánt adni arra, hogy az orvos megtagadhassa a fogamzásgátló készítmények felírását. 

Utoljára itthon 2007-ben volt hír a téma, az akkori miniszteri vélemény szerint a kért gyógyszereket kötelező kiadni.

http://www.origo.hu/itthon/20071105-nem-arul-fogamzasgatlot-egy-szekesfeharvari-patika.html

Lesz-e folytatás?

 Belekötni az evolúció oktatásába

Igen valószínűtlen, habár nem lenne példátlan a térség országainak 21. század eleji történetében.

2004-ben Ljiljana Colics, a szerb oktatási miniszter tiltotta meg az evolúció oktatását, további szereplését a tananyagban pedig az Ószövetség teremtésmítoszának ugyanakkora óraszámban történő tanításához kötötte. Nem sokkal később azonban nem csupán ezen rendeletét volt kénytelen visszavonni, hanem távozni is kényszerült a tárca éléről. Lengyelországban 2006-ban Miroslaw Orzechowski oktatási miniszterhelyettes pedzegette az általa hazugságnak nevezett evolúció oktatásának felfüggesztését, Romániában 2008-tól pedig „az evolúció elméletét sem kell már kötelező jelleggel megtanulnia a 18-19 éves tanulóknak”.

Nem tartom valószínűnek, hogy itthon bárki ekkora böszmeségre ragadtatná magát. Másrészről viszont a Szőcs-féle genetikázó projektből sugárzó dilettantizmust sem tudtam volna korábban elképzelni. Mégis, ha Magyarországon partizánakcióként, a pillanat hevében felvetné valaki az ötletet, a hivatalos álláspont valószínűleg gyorsan elhatárolódna tőle.

Istenes alkotmány –  Lengyel mintára

Isten (a történelem ura) ments!

Tisztelt Dr. Rétvári Bence,
Tisztelt Kereszténydemokrata politikusok!

Engedjenek meg pár mondatot a következő hír kapcsán:

Rétvári: Vége az egyházi intézmények „böjti időszakának” 2010. június 20. 16:30
http://www.mno.hu/portal/720155

A hír több szempontból is problémás, számos elemével - egyéb események kapcsán - mások már foglalkoztak, valószínűleg én is fogok nekik egy pár sort szentelni a jövőben. Most csak a következő részletre szorítkoznék: 

Rétvári Bence utalva az elmúlt időszak katasztrofális időjárására és a hatalmas károkra kiemelte: a nyári szünetben sem lehet megfeledkezni arról, hogy a keresztény fiataloknak az árvíz utáni újjáépítéshez fokozottan kell csatlakozni, ezzel téve tanúságot hitükről.

Rétvári Bence (KDNP), a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára ezen kijelentése kapcsán, melyet  - feltéve, ha az újságíró hűen adta azt vissza, ha nem, kérem, hogy észrevételeimet tekintsék semmisnek - több kérdés fogalmazódott meg bennem:

1) Ha a keresztény fiataloknak Rétvári Bence (a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára) ezen fokozott biztatására van szükségük arra, hogy kivonuljanak a gátakra, akkor az miért is lesz a hitük melletti tanúságtétel? 

2) Rétvári Bence (a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára) nem keresztény diákokat nem vár fokozottan az újjáépítésnél? Tőlük a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára (talán a világnézeti különbségből adódó fogyatékosságukra való tekintettel?) csak mérsékelt részvételt vár el? Talán nem keresztény hitük, vagy esetleg a hit hiánya melletti ilyesfajta "tanulságtételre" ott kevésbé van szükség, mint a keresztény társaikéra?

3) Ha nem így van, és minden segítő kézre szükség van: kíváncsi lennék rá, hogy egy szekuláris állam Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára milyen racionálé alapján fogalmaz meg elvárásokat, s tesz különbséget keresztény és nem keresztény diákok között, akár csak hallgatólagosan is?

Válaszának, válaszuknak őszintén örülnék. 

Végezetül engedjék meg, hogy a fenti idézethez kapcsolódóan az Ön, s az Önök figyelmébe ajánljam a következő néhány mondatot a Bibliából: 

Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

Mt 6:2-4

Üdvözlettel,
Frum János