Tisztelt Hoffmann Rózsa!

Mióta Ön kapta kézbe az oktatásügyet, nyugtalansággal töltenek el az Ön 2002 októberében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógiai Intézetének igazgatójakén és az Országos Köznevelési Tanács tagjaként megfogalmazott felvetései. Engedjen meg néhány gondolatot ezen felvetésekkel kapcsolatban.

Életrajzában Ön azt írja, „kényszerű kompromisszumként”^*, iskolavezetői pozíció betöltésének feltételeként belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba.

Ne értsen félre, jelenleg a probléma legkevésbé sem az Ön MSZMP párttagsága. Az Önénél vastagabb köpönyegek is fordultak, zsírosabb pártállami kutyákból is készült (magyar, szabad, fiatal, keresztény és egyéb) demokratikus szalonna. A kérdést Ön minden bizonnyal rendezte lelkiismeretével, a gyóntatópap bizonyára feloldozást adott, Isten pedig megbocsátott, hiszen az a dolga.

A probléma az, hogy úgy tűnik, Ön az eset kapcsán nem tanult meg egy nagyon fontos leckét.

A lecke pedig imígyen szóla vala:

„Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd” (Tób 4.16)

 2002-ben Ön így fogalmazott:

„Magam nem találnám elképzelhetetlennek, hogy az állam (önkormányzat) által fenntartott iskola is nyugodtan vallhasson valamilyen világnézetet, keresztény elkötelezettséget, ha a nevelői közösség hívő emberekből verbuválódott.” (forrás)

Most egy pillanatra tekintsünk el attól a magában is elképesztő és abszurd ötlettől, miszerint kizárólag állami pénzből működő iskolák vallási elkötelezettséget vállaljanak egy szekuláris államban. Lássuk inkább a probléma tágabb jogi és erkölcsi oldalát.

Ugyan nem az Ön által nagyra becsült zsidó-keresztény etikában gyökeredzik (hogy mennyire nem, azt lásd pl. 5 Mózes 13:6-10, 2 Mózes 32:19-35), felhívom a figyelmét két alapvető emberi jogra: a vallás és a lelkiismeret szabadságára. Ezek kimondják, hogy bárkinek jogában áll, hogy világnézetét kinyilváníthassa, illetve kinyilvánítását mellőzze.

Felhívom továbbá a figyelmét arra, hogy az egyén vallása, illetve világnézete különleges adatnak minősül,ugyanúgy, mint pl. az egészségügyi állapot, politikai vélemény, etnikai hovatartozás, vagy a szexuális élet. Vagyis senkinek semmi köze hozzá.

Mégis, hogy képzelte Ön, a tanárok majd a nevelőtestületi ülésen kézfeltartással jelzik majd, milyen vallásúak, világnézetűek? Titkos szavazással? Minden bizonnyal jót tesz majd a légkörnek, mikor a kollégák egymás háta mögött találgatják, vajon ki volt az a két ateista, három protestáns, egy „egyéb”, akik miatt a világnézeti váltás megbukott. Hogyan kívánja ellenőrizni a visszaéléseket? Ön, Hoffmann Rózsa, majd ott fog állni minden állásinterjún, hogy ellenőrizze, vajon az iksz felekezethez tartozó/nem tartozó igazgató nem-e puhatolózik a jelölt álláspontjáról (vagy von le következtetéseket a kis keresztecskés nyakláncból)? Hogy nem-e morfondírozik azon, hogy melyik jelöltet kell alkalmazni, melyik kollégát kell elküldeni – természetesen teljesen szabályoknak megfelelően – ahhoz, hogy meglegyen a nevelői testület többsége?

Nem, kedves Hoffmann Rózsa, Ön senkit nem kényszeríthet világnézetének megvallására, nem teremthet olyan helyzetet, ahol ez kiderülhet, vagy akárcsak találgatásra adhat okot. És nem teremthet olyan helyzetet sem, ahol meg van a lehetősége annak, hogy állami pénzen, világnézet alapján akár pozitívan, akár negatívan megkülönböztessenek. Egy egészséges, szekuláris társadalomban ez abszurd, helye nincs.

Több helyen is olvastam, hogy Ön nem barátja a világnézeti semlegességnek, ön szerint ilyen nem létezik. Ezzel szemben ön „világnézeti türelmet” javasol:

„A világnézeti türelem elfogad, tudomásul vesz, és nem kényszerít sem megalkuvásra, sem képmutatásra.” (forrás)

„Ez a fajta türelem nem új dolog. Szerzetesrendek pedagógiájában (így például a bencés pedagógiában) régtől fogva bölcs alapelv, hogy a gyereket nem lehet semmire sem kényszeríteni, és olyanért büntetni, amiben nem hisz. Jól működhetnének így az önkormányzati iskolák is.” (forrás)

Nos, egy tökéletes világban minden bizonnyal felesleges volna emberi jogként deklarálni a vallás- és lelkiismereti szabadságát, hiszen egy tökéletes világban hitéért, világnézetéért senkit sem érhetne jogtalan hátrány – vagy előny. De mivel mi egy olyan világban élünk, ahol a Magyar Népköztársaság Művelődési Minisztériumának szilárd, keresztény erkölcsi értékekkel rendelkező főelőadója szakmai előmenetelét elősegítendő belép az állampártba, vagy ahol nevezett minisztériumi előadó – ma már KDNP-s államtitkár – által nevelési módszerei miatt nagyra értékelt szerzetesrend eltusolja a pedofilügyeit, kérem nézze el nekem, hogy szkeptikus vagyok.

És nem utolsósorban: milyen arányú többség kell Ön szerint ahhoz, hogy egy önkormányzati iskola keresztény elkötelezettségre váltson? Kétharmad? Vagy elég csak 50%+1? Az újonnan felvett pedagógusokat majd meginterjúvolják, és ha megváltozott ez az arány, akkor vajon visszaváltoznak nem-vallásilag-elkötelezett iskolává? Vagy esetleg a váltás után már csak a választott világnézet felé elkötelezettséget vallók(!) kaphatnak állást az intézményben?

Az Ön „világnézeti türelme” Tűr és Támogat. Szerencsére Tiltani már sem Ön, sem az Ön tisztelt képviselőtársa, Kőszegi „Ha-Valaminek-a-Tagadását-Büntetjük-Akkor-Szívem-Szerint-Elsősorban-az-Istentagadást-Kezdeném-El-Büntetni” Zoltán nem tud.

És hogy hol a párhuzam lényege? 

Kedves Hoffmann Rózsa! Ön egyszer kötött egy világnézetével nem összeegyeztethető kompromisszumot. Ön a szakmai előmenetelét elősegítendő „kényszerű kompromisszumot kötött”, és csatlakozott egy olyan szervezethez, melynek deklarált világnézete szöges ellentétben állt azzal, amit Ön jelenleg vall (feltételezem, hogy vallott akkor is). 

Az Ön 2002-es ötlete, mások világnézetét készül megtűrt státuszba helyezni, sajátját pedig támogatni.

Tisztelt Hoffmann Rózsa! Mindezzel a háta mögött képes lenne-e Ön minden éjszaka úgy álomra hajtani a fejét, hogy szakemberek – az Ön felebarátai – Ön miatt hoznak meg „kényszerű kompromisszumokat”? Hogy talán éppen most tagadják meg elveiket, és készülnek „megalkuvásra, képmutatásra”, vagy kerülnek előnytelen helyzetbe, mert erre nem hajlandók? Bár én csak egy gyaur, büntetni való ateista vagyok, szívből remélem, hogy én nem lennék képes ezzel a tudattal nyugodtan aludni.

Tisztelt Hoffmann Rózsa! Nagyon remélem, hogy Ön mára Ön is belátta, hogy ez a forgatókönyv kivitelezhetetlen, és lemondott róla. Ha még nem, ezúton kérem Önt, revideálja ezt az elképzelését, ne tegyen lépéseket ebbe az irányba, és általánosságban is, az önkormányzati iskolákban a felesleges világnézeti feszültségek gerjesztését hanyagolja.

Tisztelettel, 

Frum János

 (folyt. köv.)

__________________________________

^* kompromisszum (latin = "kölcsönös ígéret"): Kölcsönös engedményeken alapuló megegyezés. (Online Magyar Értelmező Szótár)

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.